Elvesztettem a szerelmem,

Azt aki�rt a sz�vem dobogott.

M�g �rzem b�re tapint�s�t,

M�g �rzem b�r�m�n a f�rfias illat�t.

Pedig val�j�ban sosem �rintett meg.

-

Tudom milyen szenvedni,

�s tudom milyen �lni.

De azt is tudom, hogy meghalni milyen.

De ezt amit most �rtam val�j�ban sosem �rtettem,

Mert igaz�b�l sosem �ltem.

-

Van k�t gy�ny�r� sz�:

Szenved�s �s hal�l.

A hal�l feloldoz�s a szenved�s alol.

Megkeseredett sz�j�zzel mondom ki az igent,

 mert szenved�s szenved�st sz�lt,

 a kapcsolatunk hitet.

 Hittem, de kider�lt t�vedtem.

Holtomiglan holtodiglant mondott a sr�c,

 de az igen m�gis elmaradt.

Felt�rtam sz�vem kapuj�t,

s kiny�gtem: halott vagyok �s boldogtalan.

-

 L�tni azt akit szeretsz,

Meg�rinteni az igazit,

Vajon mien az? meg�rintetted,

L�ttad, s a v�g�re m�r r�j�tt�l

Ez nem a val�s�g.

Sz�ved kifacsarta a szenved�s,

lelked s�t�t, sz�ved m�r alig �l,

s az arcodon lefolyik az utols� k�nnycsepp.

-

A hal�l v�r r�m!

Hallom hogy h�v.

�n vakon menn�k ut�nna,

Ha az �letem vissza nem r�ntana.

  S�t�t szoba.

S�t�t ablak.

 S�t�t szob�ban a s�t�t ablak alatt,

Apr� k�nnyek hullanak.

Az �let hossz� �t.

�r�kk� csak s�rva j�rsz.

Titkon azt hiszed hogy a v�ge jobb lesz.

De az �t v�g�n r�j�ssz, hogy egy s�ron �llsz.

A S�ron egy kereszt �ll csak.

A n�v elmos�dott ralyta.

De te magadt�l is r�j�ssz.

A te neved �ll ralyta.

K�nnycsepp folyik le s�padt arcodon,

Len�zel a f�ldre, s r�j�ssz:

,,Nekem ott a helyem. Hogy ker�l�k ide?"